Hol
vannak a hősök?
(avagy
Európai helyzetkép az évfordulón, egy egyházmegyei gondnoki konferenciáról
nézve…)
Szászrégen.
A református templom mintha visszhangozná még az ünneplő gyülekezet karácsonyi
énekét. Ünnep után, ünnepek között vagyunk. A Görgényi Egyházmegye gondnoki
konferenciáján. Az igehirdetésre várok. Szép Eduárd beresztelki szolgatárs
igehirdetését hallgatva jön a gondolat, hogy vezetésre tényleg szükség van.
Ahogy az általa felolvasott zsoltár-részletben is hallom megfogalmazódni, mint
fohászt. (Zsolt. 43:3-5) A hitről és a kibontakozó reménységről szól az ige,
ami ilyenkor – két esztendő határmezsgyéjén – elengedhetetlenül szükséges.
Lelki leltározás ez, mely reménységünket is megvizsgálja, és azt is, hogy
mennyire állunk segítőkész közelségben egymáshoz. Akarva-akaratlanul, ilyenkor
közelebb kerül egymáshoz lelkipásztor és gondnok, pap és presbitérium,
presbiterek és gyülekezet. Az év végi számadás, a tervezés ideje ez, amikor
bölcs döntésekre, előítéletek helyett előszeretetre van szükség ahhoz, hogy ha
nem is a mózesi hatszázezret, de bár azt a 98, 200, 500 vagy ezer lelket Isten
lelkének erejével bölcsen vezethessük. Visszatekintve láthatjuk, hogy az elmúlt
365 napban mi győzött a lelkünkben. A lelki harcainkból hogyan kerültünk ki?
Többnyire vesztesen, vagy néha sikerült győzni is? Hősök voltunk, vagy inkább
elbújtunk a fény elől?
 |
| Szép Eduárd - Beresztelki lp. |
Bartos Károly komollói lelkipásztor, Kerületi Ifjúsági előadó ezeket a kérdéseket feszegette érdekes előadásában, választ is adva sok, időközben bennünk felmerülő kérdésre.Általában
kényelmesnek érzem, ha vezető van előttem. Bármire érvényes ez. És azt
gondolom, amikor Mózes kivezette a hatszázezret Egyiptomból és negyven éven át
„vezetője” volt a választott népnek – nem volt egyszerű a feladata. Még az
isteni erő birtokában sem. Bátran nevezhetjük hősnek… és ezen írás címének
kérdésére, válaszképpen már van egy személy. De nemcsak Mózes, hanem
történelmünk oly sok, nagyra becsült alakja – a székely ezermester – Gábor Áron
- kisbirtokos, asztalosmester, magyar nemzeti hős, az 1848–49-es forradalom és
szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje. Székely határőrcsaládba született, és
ő is a székely határőrségben szolgált. Hős volt, amikor kimondta
Sepsiszentgyörgy főterén: „lészen ágyú!”. Hősiessége ígéretének betartásában is
megmutatkozott.
Vagy
Dugovics Titusz, aki 1456. július 21-én, amikor Nándorfehérvár ostroma alatt a
mélybe rántott egy török harcost, hogy megakadályozza a lófarkas zászló
kitűzését. Halála a 18-19. század fordulójától a hősi önfeláldozás egyik
legismertebb példája a magyarság emlékezetében. Mondhatjuk: hős.
De nézzük
meg mit ír a híres internetes lexikon – a Wikipédia - a hős szóról?
„A hős szó leggyakoribb jelentése szerint olyan férfi vagy
nő, aki egy történet, különösen mítosz, mese, legenda és monda központi szereplője, vagy egy népcsoport, kultúra rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres
személyisége. Olyan valaki, aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb
jellem, vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik
arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni, amelyekről
híressé válik. Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki,
szellemi erők is. A hős általában megfelel az adott kultúrában jónak és
nemesnek tekintett dolgok definíciójának.”(www.wikipedia.com)
A
zsoltáríró fohásza „Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek
engem” - különös lehet számunkra, akik észrevétlenül szoktuk meg azt, hogy
manapság annyi minden vezet minket. Még akkor is, amikor nem is gondolunk rá.
Sajnos, akkor is, amikor nem szeretnénk. Manipulációnak mondjuk modern szóval.
Ez a mai Európa egyik betegsége. Ez nem egy szociológiai dolgozat, mégis
leírhatom az előadó szavaira emlékezve, hogy a mai Európa sajnálatos módon, az
emberi lét három alappillérét ingatja, mikor összemossa a nemi identitást, sorvasztja
az egészséges nemzettudatot, és szándékosan gyengíti a felekezeti elköteleződés
biztonságát. Pedig szükség lenne mindháromra, mint a háromlábú széknek a
lábaira. Egy, ha hiányzik, oda a stabilitás. És a fenyegetettség a kapuink
előtt áll. Behatol, akár a liberalizmus, akár az iszlám, akár valamilyen
bomlasztó ideológia formájában. Az “izmusok”. A feminizmus beteges burjánzása,
a homoszexualitás népszerűsége, az apai és anyai szerep elhomályosodása. De a
magunk köreiben maradva is indokolt a kérdés: hol vannak a hősök? (vannak-e,
szükség van-e egyáltalán rájuk ma?)
 |
| Bartos Károly előadás közben |
Nagy Ferenc egyházmegyei számvevő
egyszerűen és érthetően mondta el mindazt, ami tennivalóként előttünk áll, hiszen
hozzátartozik az egyházközségek anyagi életviteléhez. Nem tudunk elszakadni az
anyagiaktól. A pénzről beszélni kell. Keresni kell a lehetőségét annak, hogy
„megéljen” a gyülekezet. Közben nem kellene elfelejtenünk a Mester szavait:
„Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát…” Az anyagiak, a pénz
ahhoz az „ezek”-hez tartoznak, amely a fenti mondat folyatása szerint –
„…megadatnak néktek” A szenvedő igealak indokolt. Megadatnak, - tehát nem kell
küzdenetek érte…
 |
| Nagy Ferenc, EME-i számvevő |
Végül Szász Attila, mint a Görgényi
Egyházmegye esperese foglalta keretbe mindazt, ami e gyorsan elröppenő három
órában lekötötte a jelenlévő gondnokok, presbiterek, valamint az őket elhozó,
kísérő lelkészek figyelmét. Az igehirdetést, az előadást és az anyagi
útmutatást. A templom lassan kiürült, de a kérdés mintha ott lebegett volna
tovább a szent térben. Abban, amelyről a zsoltáros is beszélt, amikor a szent
hegyet, a hajlékot és az Isten oltárát említette fohászában. Azokat a helyeket,
ahová el szeretne jutni… Ahol jó lenni. (Zsoltár 43: 3-1)
 |
| Szász Attila - esperes |
Hol vannak a hősök? Hol vannak a
fényre kiállni kész férfiak? Az átvilágítástól sem félő lelkek? (Platón) A
választ most még nem tudom. De azzal távozom, hogy vannak azért hősök. Akkor
is, ha szomorúan bólogatva hallgattuk az előadásban, hogy a mai konfirmandus
kérdése sajnos már nem az, hogy „mi az én egyetlen vigasztalásom” - hanem
inkább az, hogy honnan jöttem, hova megyek, és mit keresek itt? Mondhatjuk,
hogy identitástudat-vesztés? Igen, az. De még van remény. És hősök is. Lehet,
hogy csak a belső szoba hősei. Mégis, a Mennyei Atya titkon néző szeme látja
őket. (Mt. 6:6) Közel még a Karácsony. Eszembe jut, hogy a betlehemi éjszakában
helyet kereső József és Mária is hősök voltak. Eltökélt szándékuk volt:
mindenképpen megszállni Betlehemben. Mert hős mindenki, aki helyet készíteni
törekszik a megszületni kívánó Isteni gyermeknek. Megszületni egy szívben, egy
családban, egy gyülekezetben, egy közösségben és – be jó is lenne – egy
társadalomban, a vén Európa erkölcsileg recsegő eresztékei között… Ilyen
értelemben minden fáradságot nem kímélő gondnok, presbiter, lelkipásztor, vagy
szülő – helykészítő lehetne. És hős is ugyanakkor. Vállalom? Vállaljuk a
helykészítés anyagilag meg nem fizetett, sokszor hátratétellel járó
szolgálatát? Ezért tisztelek minden gondnokot, hűséges presbitert, aki ezt
elvállalta. Nagyon sok múlik egy emberen. Sok esetben egy gondnok vagy egy
presbiter menti meg a helyzetet, amelyet más meg nem menthet. Hősként, mint
Mózes, mint Dugovics Titusz, mint Gábor Áron és sorolhatnánk tovább…
 |
| Molnár Márton toldalagi presbiter, Gede Balázs toldalagi és Dán Mihály unokai gondnokok |
Jó volt együtt lenni, méltó év végi
találkozásban és az elhangzottakkal szembenézve, megerősödni lélekben. Az
éjszaka csendjében, mikor e sorokat leírom, hallom újra az igét, amint betölti
a szászrégeni templom terét: Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak,
legyetek erősek!” És magamban hozzá gondolom: Erősek, de nem agresszívek. Sem a
tettek, sem a szavak szintjén. Hanem, ahogy az ige folytatódik: Minden dolgotok
szeretetben menjen végbe! (1Korintus 16: 13-14) Az újesztendőben is.
SZL2015-12-29
