Gondnoki konferencián Szászrégenben

Hol vannak a hősök?

(avagy Európai helyzetkép az évfordulón, egy egyházmegyei gondnoki konferenciáról nézve…)

Szászrégen. A református templom mintha visszhangozná még az ünneplő gyülekezet karácsonyi énekét. Ünnep után, ünnepek között vagyunk. A Görgényi Egyházmegye gondnoki konferenciáján. Az igehirdetésre várok. Szép Eduárd beresztelki szolgatárs igehirdetését hallgatva jön a gondolat, hogy vezetésre tényleg szükség van. Ahogy az általa felolvasott zsoltár-részletben is hallom megfogalmazódni, mint fohászt. (Zsolt. 43:3-5) A hitről és a kibontakozó reménységről szól az ige, ami ilyenkor – két esztendő határmezsgyéjén – elengedhetetlenül szükséges. Lelki leltározás ez, mely reménységünket is megvizsgálja, és azt is, hogy mennyire állunk segítőkész közelségben egymáshoz. Akarva-akaratlanul, ilyenkor közelebb kerül egymáshoz lelkipásztor és gondnok, pap és presbitérium, presbiterek és gyülekezet. Az év végi számadás, a tervezés ideje ez, amikor bölcs döntésekre, előítéletek helyett előszeretetre van szükség ahhoz, hogy ha nem is a mózesi hatszázezret, de bár azt a 98, 200, 500 vagy ezer lelket Isten lelkének erejével bölcsen vezethessük. Visszatekintve láthatjuk, hogy az elmúlt 365 napban mi győzött a lelkünkben. A lelki harcainkból hogyan kerültünk ki? Többnyire vesztesen, vagy néha sikerült győzni is? Hősök voltunk, vagy inkább elbújtunk a fény elől?

Szép Eduárd - Beresztelki lp.

Bartos Károly komollói lelkipásztor, Kerületi Ifjúsági előadó ezeket a kérdéseket feszegette érdekes előadásában, választ is adva sok, időközben bennünk felmerülő kérdésre.Általában kényelmesnek érzem, ha vezető van előttem. Bármire érvényes ez. És azt gondolom, amikor Mózes kivezette a hatszázezret Egyiptomból és negyven éven át „vezetője” volt a választott népnek – nem volt egyszerű a feladata. Még az isteni erő birtokában sem. Bátran nevezhetjük hősnek… és ezen írás címének kérdésére, válaszképpen már van egy személy. De nemcsak Mózes, hanem történelmünk oly sok, nagyra becsült alakja – a székely ezermester – Gábor Áron - kisbirtokos, asztalosmester, magyar nemzeti hős, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje. Székely határőrcsaládba született, és ő is a székely határőrségben szolgált. Hős volt, amikor kimondta Sepsiszentgyörgy főterén: „lészen ágyú!”. Hősiessége ígéretének betartásában is megmutatkozott.

Vagy Dugovics Titusz, aki 1456. július 21-én, amikor Nándorfehérvár ostroma alatt a mélybe rántott egy török harcost, hogy megakadályozza a lófarkas zászló kitűzését. Halála a 18-19. század fordulójától a hősi önfeláldozás egyik legismertebb példája a magyarság emlékezetében. Mondhatjuk: hős.

De nézzük meg mit ír a híres internetes lexikon – a Wikipédia - a hős szóról?

„A hős szó leggyakoribb jelentése szerint olyan férfi vagy nő, aki egy történet, különösen mítosz, mese, legenda és monda központi szereplője, vagy egy népcsoport, kultúra rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres személyisége. Olyan valaki, aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem, vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni, amelyekről híressé válik. Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is. A hős általában megfelel az adott kultúrában jónak és nemesnek tekintett dolgok definíciójának.”(www.wikipedia.com)

A zsoltáríró fohásza „Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem” - különös lehet számunkra, akik észrevétlenül szoktuk meg azt, hogy manapság annyi minden vezet minket. Még akkor is, amikor nem is gondolunk rá. Sajnos, akkor is, amikor nem szeretnénk. Manipulációnak mondjuk modern szóval. Ez a mai Európa egyik betegsége. Ez nem egy szociológiai dolgozat, mégis leírhatom az előadó szavaira emlékezve, hogy a mai Európa sajnálatos módon, az emberi lét három alappillérét ingatja, mikor összemossa a nemi identitást, sorvasztja az egészséges nemzettudatot, és szándékosan gyengíti a felekezeti elköteleződés biztonságát. Pedig szükség lenne mindháromra, mint a háromlábú széknek a lábaira. Egy, ha hiányzik, oda a stabilitás. És a fenyegetettség a kapuink előtt áll. Behatol, akár a liberalizmus, akár az iszlám, akár valamilyen bomlasztó ideológia formájában. Az “izmusok”. A feminizmus beteges burjánzása, a homoszexualitás népszerűsége, az apai és anyai szerep elhomályosodása. De a magunk köreiben maradva is indokolt a kérdés: hol vannak a hősök? (vannak-e, szükség van-e egyáltalán rájuk ma?)

Bartos Károly előadás közben

Nagy Ferenc egyházmegyei számvevő egyszerűen és érthetően mondta el mindazt, ami tennivalóként előttünk áll, hiszen hozzátartozik az egyházközségek anyagi életviteléhez. Nem tudunk elszakadni az anyagiaktól. A pénzről beszélni kell. Keresni kell a lehetőségét annak, hogy „megéljen” a gyülekezet. Közben nem kellene elfelejtenünk a Mester szavait: „Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát…” Az anyagiak, a pénz ahhoz az „ezek”-hez tartoznak, amely a fenti mondat folyatása szerint – „…megadatnak néktek” A szenvedő igealak indokolt. Megadatnak, - tehát nem kell küzdenetek érte…

Nagy Ferenc, EME-i számvevő

Végül Szász Attila, mint a Görgényi Egyházmegye esperese foglalta keretbe mindazt, ami e gyorsan elröppenő három órában lekötötte a jelenlévő gondnokok, presbiterek, valamint az őket elhozó, kísérő lelkészek figyelmét. Az igehirdetést, az előadást és az anyagi útmutatást. A templom lassan kiürült, de a kérdés mintha ott lebegett volna tovább a szent térben. Abban, amelyről a zsoltáros is beszélt, amikor a szent hegyet, a hajlékot és az Isten oltárát említette fohászában. Azokat a helyeket, ahová el szeretne jutni… Ahol jó lenni. (Zsoltár 43: 3-1)

Szász Attila - esperes

Hol vannak a hősök? Hol vannak a fényre kiállni kész férfiak? Az átvilágítástól sem félő lelkek? (Platón) A választ most még nem tudom. De azzal távozom, hogy vannak azért hősök. Akkor is, ha szomorúan bólogatva hallgattuk az előadásban, hogy a mai konfirmandus kérdése sajnos már nem az, hogy „mi az én egyetlen vigasztalásom” - hanem inkább az, hogy honnan jöttem, hova megyek, és mit keresek itt? Mondhatjuk, hogy identitástudat-vesztés? Igen, az. De még van remény. És hősök is. Lehet, hogy csak a belső szoba hősei. Mégis, a Mennyei Atya titkon néző szeme látja őket. (Mt. 6:6) Közel még a Karácsony. Eszembe jut, hogy a betlehemi éjszakában helyet kereső József és Mária is hősök voltak. Eltökélt szándékuk volt: mindenképpen megszállni Betlehemben. Mert hős mindenki, aki helyet készíteni törekszik a megszületni kívánó Isteni gyermeknek. Megszületni egy szívben, egy családban, egy gyülekezetben, egy közösségben és – be jó is lenne – egy társadalomban, a vén Európa erkölcsileg recsegő eresztékei között… Ilyen értelemben minden fáradságot nem kímélő gondnok, presbiter, lelkipásztor, vagy szülő – helykészítő lehetne. És hős is ugyanakkor. Vállalom? Vállaljuk a helykészítés anyagilag meg nem fizetett, sokszor hátratétellel járó szolgálatát? Ezért tisztelek minden gondnokot, hűséges presbitert, aki ezt elvállalta. Nagyon sok múlik egy emberen. Sok esetben egy gondnok vagy egy presbiter menti meg a helyzetet, amelyet más meg nem menthet. Hősként, mint Mózes, mint Dugovics Titusz, mint Gábor Áron és sorolhatnánk tovább…

Molnár Márton toldalagi presbiter, Gede Balázs toldalagi és Dán Mihály unokai gondnokok

Jó volt együtt lenni, méltó év végi találkozásban és az elhangzottakkal szembenézve, megerősödni lélekben. Az éjszaka csendjében, mikor e sorokat leírom, hallom újra az igét, amint betölti a szászrégeni templom terét: Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” És magamban hozzá gondolom: Erősek, de nem agresszívek. Sem a tettek, sem a szavak szintjén. Hanem, ahogy az ige folytatódik: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! (1Korintus 16: 13-14) Az újesztendőben is.

SZL2015-12-29