Unokai unokák hálaadása

Zöldeskék szalag aranyhajban. Az aratásra váró búzatáblák között kanyargó Maros. E folyó választja el a Marosvásárhely-Régen főútvonaltól a vidéket. Székelyruha és hegedű hangja tette felejthetetlenné a mai hálaadó istentiszteletet Unokában. Abban a dombok mögött megbúvó kis faluban, melyet 1268-ban „Vanokatelke” néven említ a pápai tizedjegyzék, ma több mint kétszázan vehettük a püspöki áldást a megújult templomban.

 Főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi református Egyházkerület püspöke szívhez szóló prédikációja - a 80. Zsoltár 20. verse alapján - gondolatokat ébresztett a helybéliekben és a vendégekben, elszármazottakban, hazalátogató unokaiakban, akik a mai napra jöttek, együtt ünnepelni a 41 lelkes református közösség hálaadó Istentiszteletére. A változásról beszélt, amely körülvesz, és Isten igéjéről, ami nem változik, és annak életet formáló, megtartó erejéről.

 Aki elolvasta a meghívó hátoldalán az évszázadok távolában megörökített szavakat, láthatta, olvashatta, hogy 1886-ban, egy akkori lelkipásztor vetette papírra azokat, hogy beszámolójával eleget tegyen az őrálló kötelességének. Aligha gondolta akkor a vizitáló Benkő János esperes, hogy, 1886. szeptember 8-án Nagyercse filiájaként nyilvántartott Unokai gyülekezet ma, 2015. július 26-án emlegetni fogja az ő nevét. 77 férfi és 90 nő tette ki akkor a 167 lélekszámú Unokai gyülekezetet. Ma 41 a lélekszáma ennek a gyülekezetnek, és immár nem Nagyercséhez, hanem Toldalaghoz tartozik, mint leányegyház. És ma ez a negyvenegy lélek, a meghívottakkal együtt hálát adott Istennek, hogy létezik, van rendbetett temploma és haranglábja, de mindenekelőtt azért, hogy van még egy kis reménye is a jövendőre nézve. Nem tudjuk, hogy a mi nevünket 130 esztendő múlva említik majd egy hálaadó Istentiszteleten vagy nem, de Urunk szavai örömet adnak, mikor arra gondolunk, hogy a mi neveink nemcsak az anyakönyvek lapjain és a vizitációs jegyzőkönyvekben maradnak meg, hanem a mennyben is fel vannak írva. És én hiszem, hogy az Unokai gyülekezet neve is ott van felírva a Mindenható előtt, akinek kegyelme ez a mai nap. Köszönjük neki, és köszönjük azoknak, akik lélek szerint adakoztak a templom és a harangláb javításának érdekében, mert csak így - lélek szerint - érdemes bármit is tenni. Az unokai emberek szeretnek ünnepelni, tudnak összefogással, együtt dolgozni, és akarnak megmaradni itt – otthon. Megmutatni a világnak, hogy itt is lehet otthont teremteni, sőt a csend és a békesség falujában egyszerű, tiszta élettel kifejezni mindazt, ami fontos e földi életben s hálát adni azért, ami áldás és siker. Ketten készülnek majd konfirmálni az idén szeptembertől. Mindkét fiatal itt van ma és hiszem, hogy felnőttként is emlékezni fognak erre a napra. Köszönöm nekik, hogy itt vannak, és jelenlétükkel jövőt ígérnek. 1886-ban, az egykori jegyzőkönyv szerint nem volt konfirmálás. Ha Isten éltet, 131 évvel később, 2017. virágvasárnapján újra lesz. Az 1752. márciusában jegyzett Banga György „curator” - mai megfelelője Dán Mihály gondnok. 

Sokat számít az, ha egy ember a helyén van a szolgálatban. Itt szeretném megköszönni neki és családjának, hogy az egyházért, templomért, és e mai napért annyi mindent tettek, hogy minden idejében elkészüljön. Fontos az, hogy milyen egy gyülekezet lelkipásztora, de egy leányegyházközségben nagyon fontos, hogy milyen ember a gondnok. Mindig segítőkész és aktív munkatársakra találtam Dán Mihályék családjában. Dán Mihály gondnok köszönetet mondott a főbb segítőknek, a Faragói Polgármesteri hivatalnak, Zima Ferenc sáromberki vállalkozónak, valamint a Magyarrégeni és Szászrégeni gyülekezeteknek. Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese is megerősítette reménységében és hitében a jelenlévőket. Elmondta, hogy öröm számára, de öröm az unokai gyülekezetnek, az Egyházmegyének és a Kerületnek is, ha egy ilyen kis gyülekezet megmutatja, hogy akar megmaradni, élni. 

A Görgényi Református Egyházmegye lelkipásztorai és az egykor itt szolgáló, vagy beszolgálást végző lelkészek is hivatalosak voltak, és eljöttek. 

Pápai László volt lelkész is elmondta, hogy hogyan zajlott az ő szolgálati idejében a templom kazettáinak restaurálása. A három unokai fiatal, aki verssel köszöntötte az ünneplőket: Kis Sándor, Banga Edit és Dán Róbert Zsolt.

 

 Székely Anita hegedűszólója és éneke, valamint a közös gitár-hegedű kísérettel előadott ének emelte az ünnep hangulatát. 

A hálaadó istentiszteletet követte a vendégek számára az unokai kultúrotthonban felszolgált ebéd.

 Én, mint a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora, köszönöm mindazoknak segítségét, akik imádságukban hordozták e kis református közösséget, akik segítettek, és akik eljöttek részt venni hálaadásunkban, örömünkben.

Székely Levente lp.